Vettel esernyőket nézett és Coulthardra gondolt…

Visszatért a mosolygós, a versenyzést hibátlanul csináló és élvező Sebatian Vettel. Az eredmény egy dobogós hely a mezőny legvégéről. Ő is elismerte, kellett már ez a lelkének!

Kárpótlás a szombatiért, kárpótlás Silverstone-ért, kárpótlás a tavalyi hockenheimiért – Sebastian Vettel másodikként ért célba a Német Nagydíjon, melynek a reménytelennek tűnő 20. pozícióból vágott neki, és kalandos, hullámvasútszerű futamot teljesítve bizonyította, az a négyszer nyerő, a róka ravaszságával és az oroszlán küzdeni tudásával is rendelkező bajnok még mindig ott van benne, bármi is történt vele az elmúlt egy évben.

Pedig nem indult annyira jól. A rajtnál ugyan 6 pozíciót máris javítva feljött a 14. helyre, majd pár kör után már pontszerző volt, a verseny első harmadában megtorpant a fölzárkózása. Nem működött igazán sem az esőgumija, sem a köztes esőgumija, és volt egy időszak, amikor még Kimi Räikkönennel sem tudta igazán tartani a lépést. Aztán eljött a hajrá, az élen haladók sorra követték el a hibákat, Vettel pedig taktikázni kezdett a Ferrarival. A lágyról köztes esőgumira, majd újabb köztes esőgumira, a végén meg újra lágy gumira váltott a biztonsági autós időszakokban, és miután reakciójukkal többeket megelőztek, később a pályán is sikerült nekik ugyanez.

Az utolsó körök a hajszáról szóltak számára, a száraz körülmények között leggyorsabbnak számító Ferrarija igazán életre kelt, így az utolsó biztonsági autós újraindítás után Carlos Sainzot, Lance Strollt és Danyiil Kvjatot is megelőzte, és másodikként vitte célba az SF90-est.

„Ez hihetetlen volt!” – mondta olyan mosollyal a német RTL-nek, amilyet már rég láttunk tőle. Elárulta, a közönség is segítette – de ezzel nem a szurkolásra és a hangulatra célzott… „Nagyon nehéz volt felmérni a viszonyokat. Szemerkélt az eső, de a pálya közben meg száradt. Nem igazán tudtam megállapítani, hogy most száraz-e vagy sem. A gumik kezdtek tönkremenni. A köztes esőgumin nem igazán ment, eltartott egy darabig. Aztán a slickgumik föltételéhez a nézők jelentették a legjobb jelet… És most tényleg nem viccelek” – mondta mosolyogva.

Elmagyarázta: „Mindig kitettem a kezemet. Az esőcseppek elég nagyok voltak, de nem volt belőlük sok. A gumik koptak, és egyre ment el a tapadás, miközben egyes kanyarok még nedvesnek tűntek. Egy idő után elkezdtem nézegetni a nézőket a lelátón, hogy tartják-e még az esernyőjüket, vagy sem. Aztán láttam, hogy eltűntek az esernyők, és ekkor úgy gondoltam, oké, akkor annyira rossz nem lehet. Aztán azt mondtam, akkor próbáljuk meg a száraz gumit. De utána meg elkezdett jobban esni. Forgalomba is kerültem, lehűltek a gumik, így nem használhattam volna őket ki, ezért újra kiálltam, és föltettük a köztes gumikat. Utólag azt mondom, spórolhattunk volna némi időt, ha gyorsabban reagálunk. Akkor megspórolhattuk volna az utolsó szett köztest, és hamarabb szárazra válthattunk volna.”

Vettel emellett egy korábbi kollégájától, David Coulthardtól is kapott némi segítséget – persze ezt is csak képletesen. „Nem voltam elégedett, csak az első körben. Azt mondtam magamnak: gyerünk, javítanod kell, mert kicsúszik a futam a kezedből. Aztán egy pontnál jöttek a biztonsági autók, röpködtek ki az emberek, és ekkor arra gondoltam, talán most egyfajta DC-hozzáállásra lenne szükség” – utalt Coulthardra, akinek a helyére ült a Red Bullnál, és aki később sokat segítette őt tanácsaival. „Ő volt az, aki ilyen körülmények között mindig jó volt, nem csinált semmi különlegeset, de hirtelen mégis ott termett. Nem támadott, mégis ott volt. Most sokunk csak a túlélésre játszott, és arra, hogy a megfelelő időpontban nyomjuk csak. Aztán amikor elkezdett száradni, a vegyes és száraz pályán elkezdtem magabiztossá válni.”

Az elmúlt hónapokban gyakran forrófejűnek titulált Vettel ezúttal hidegvérű volt és megfontolt. No meg jókor is volt jó helyen a hajrában. „A végén a félig még nedves pályán egészen jól éreztem magam, támadni tudtam. Aztán amikor bejött a biztonsági autó azt mondtam: »Neee, most mögötte fogunk célba érni!« De hál’istennek a fiúk (ti. a pályabírók) odakint szuperül dolgoztak, és nagyon gyorsak eltüntették az autót, így az utolsó körökben sikerült támadásokat indítanom.”

„Az első kanyar nehéz volt, de azt gondoltam, rendben, most kell odatenni. Jól éreztem magam, végig sikerült jó tempót tartanom, DRS-t használhattam, felzárkóztam, és meg tudtam előzni az autókat a hátsó egyenesben. Elég egyszerű volt előzni, és elégedett voltam.”

Vettel nem titkolta, a nehéz időszakában ez a mostani siker, valamint annak elérési módja is jól jött a lelkének. „Nagyon jót tesz. Főleg itt. A rajtom szuper volt, jól jöttem át a többieken, de aztán az első fele erőlködés volt, majd a verseny második felében sikerült előretörnöm. Nagyon hosszú verseny volt, és nagyon sok fontos döntést kellett meghozni. Egyesek jók voltak, mások nem annyira, de a többsége rendben volt.”

„Ez mindenképpen jó érzés. Érzékeltem, hogy a közönség mindig fölugrott, amikor előztem egyet. Csak azt mondogattam magamnak, szegd le a fejed, csináld tovább. Nagyon élveztem! Nagyon hosszú verseny volt. Két óra – ez nagyon hosszú, de nagyon élvezetes volt. Amikor az élen vagy, csak várod, hogy vége legyen, mert elégedett vagy a helyeddel, De amikor tudsz javulni folyamatosan… És úgy éreztem, még jobban előre tudnék törni.”

Vettel újra a dobogón. Vettel újra a zónában. Vettel újra élvezte. Talán éppen erre a lökésre volt már a legnagyobb szüksége. Reménykedjünk a hasonló folytatásban. Mert az F1-nek meg erre a Vettelre van szüksége. Még mindig.

Forrás: M4Sport