A Maranelloban székellő Ferrari istálló az autosport és a száguldo cirkusz leghíresebb csapata. A skarlátvörös gárda a kilencvenes évekig a legeredményesebbnek mondhatták magukat, ám ekkor a nagy vetélytárs, a McLaren győzelmék terén utólérte a Ferrarit. Az 1999-es szezon a Ferrarinak sikerült jobban, így Ross Brawn; Jean Todt; Michael Schumacher triumvirátus vezényletével ismét a maranelloiak vették át a vezetést a konstruktőrök örökranglistáján.A következő évben az Enzo Ferrari fia után Dino névre keresztelt Tipo 146-os modellel a Ferrari visszatért az élvonalba. Mindenki arra számított, hogy Stirling Moss lesz a világbajnok, Mike Hawthorn és a Ferrari azonban rácáfolt erre az idényzárón, és elhappolták a titulust. A következő két évben a Cooper istálló dominált a Formula-1-ben. 1961-ben vette kezdetét a maranelloiak újabb sikerszériája, a másfél lietres , cápaorrú Tipo 156-ossal. Hazai versenyekün, az Olasz Nagydíjon komoly tragédia érte a csapatot, hisz versenyzőjük, Wolfgang von Trips halálos balesetet szenvedett. Másik versenyzőjük, Phill Hill viszont győzni tudott és megszerzte a világbajnoki címet is a csapatnak.
A Ferrari bajnokok sorában John Surtees volt a következő, aki 1964-ben lett világbajnok. Mindmáig ő az egyetlen olyan pilóta, aki kétkeréken és négykeréken is képes volt a csúcsra jutni. A háromliteres motorok 1966-os bevezetése után a Ferrari ismét hullámvölgybe került. Rendre alulmaradtak a Cosworth Racing fantasztikusan sikerült DFW erőforrásaival szemben, melyek 1967-ben tűntek fel a Formula1-ben. A skarlátvörösök nyolc éven keresztül a középmezőny legjobb alakulatának számítottak. Csak Jacky Ickx és csapattársa, Clay Regazzoni tudtak némi sikert elérni. Regazzoni első lett az 1970-es Olasz Nagydíjon.
A gyors de tapasztalatlan Niki Lauda 1974-ben szerződött Maranelloba. A világbajnoki címet ebben a szezonban Emerson Fittipaldi és a McLaren hódította el, egy évvel később azonban már Lauda ült a trónon, és 76-ban akár meg is ismételhette volna teljesítményét, ha nem jön közbe a szörnyű a Nürburgringen, melynek következtében súlyos égési sérüléseket szenvedett.Még a baleset után is lett volna esélye a világbajnoki cím megszerzésére, hisz Monzában már ismét ott volt a rajtrácson. A szezon végéog tartotta előnyét a McLarenes James Hunt előtt, azonabn az évad utolsó futamán, a Japán Nagydíjon túl kockázatosnak tartotta a szakadó esőben való versenyzést, és idő alatt feladta a további küzdelmeket. Hunt rámenősen versenyzett, és megszerezte a bajnoki címhez szükséges harmadik helyet.
1977 ismét Lauda és a Ferrari éve volt. 1979-ben Jody Scheckter szerzett világbajnoki címet a Ferrari színeiben, és egészen 2000-ig ő volt az utolsó pilóta, aki versenyzői világbajnoki címet vitt Maranelloba. Csapttársát, Gilles Villeneuve-öt győzte le, holott csak két győzelemmel rendelkezett, míg csapattársa három alakalommal állhatott fel a dobogó legmagasbb fokára.
A csapat ezt követően szerződtette Harvey Postlewaite brit tervezőt, aki 1982-re megalkotta a 123C2 kódjelű versenygépet, amely osztályon felüli volt. Ebben az évben is történt egy tragédia, ami beárnyékolta a csapat szezonját. A legendás Gilles Villeneuve balesetet szenvedett és életét vesztette Zoldeben, a világbajnoki pontverseny éllovasa, Didier Pironi pedig megsérült Hockenheimben. A Ferrari ebben az évben és a következőben is a konstruktőrök világbajnoka lett, de az egyéni világbajnoki címek más csapathoz vándoroltak.
A gárda szerencséje ezt követően meglehetősen forgandó volt. Michele Alboreto versenyképesnek bizonyult 1985-ben, de csak a második helyet írhatta neve mellé az év végi elszámolásnál. 1988-ban következett az újabb nagy csapás, hiszen ebben az évben hunyt el az alapító Enzo Ferrari. A “Commendatore” 90 éves volt. A szezonban addig csak vergődő istálló autói a csapatfőnök halálát követő versenyen, az Olasz Nagydíjon kettős győzelmet arattak. Gerhard Berger lett az első, megelőzve társát, Michele Alboretot. Az idényben ez volt az egyetlen futam, melyen nem McLaren győzelem született. 1990-ben Prost csatázott Sennával, de a brazil nyert, így a Ferrari francia sztárja a második lett az év végi összetettben. Michael Schumacher 1996-os csatlakozásával ketdetét vette a Ferrari újabb sikerkorszaka, azonban ismét bizonyítást nyert a mondás, misszerint minden kezdet nehéz! A szurkolók eleinte nem voltak túl lelkesek a német pilóta szerződtetése miatt. Az 1995-ben második világbajnok címét megszerző Schumacherrel együtt érkezett Maranelloba Eddie Irvine is. Az új összetételű gárda az év során jó teljesítményt nyújtott, így a szurkolók hamar megbarátkoztak a némettel is. Ekkor, 1997-ben jött egy emlékezetes botrány, melyet követően sokan, sokféleképpen vonták kétségbe Schumacher sportszerűségét. A pilóta öt győzelmett szerzett az év során, és harcban állt a világbajnoki címért a Williams versenyzőjével, a kanadai Jacques Villeneuve-vel. Az utolsó versenyen a kerpeni születésű versenyző elvesztette a fejét és a Ferrariját nekikormányozta a kanadai pilóta versenygépének. Villeneuve tovább tudott menni, harmadikként ért célba és világbajnok lett. Később Schumachert a Nemzetközi Automobil szövetség megfosztotta a bajnokságban elért második helyltől.
1998-ban a Tifosik ismét az egyéni világbajnoki cím megszerzésében reménykedtek, hisz ezt az utóbbi 19 év során nem sikerült megszerezniük. Schumacherrel nem is volt próbléma, ő mindent megtett ennek érdekében, azonban F300-as Ferrarija állva maradt a suzukai rajtrácson, és csak a mezőny végéről vághatott neki a távnak a mindent eldöntő Japán Nagydíjon. A harmadik helyig küzdötte fel magát, egy defekt miatt azonban feladni kényszerült a további harcot. Az egyéni világbajnok ebben az évben Mika Hakkinen, a konstruktőrök bajnoka pedig a McLaren lett. 1999-ben is esélyesként várhatták a szezonkezdetet, jól is alakultak dolgaig, ám a Silverstone-ban a német pilóta balesetet szenvedett, és csak az idény utolsó két versenyére térhetett vissza. Csapattársa, Eddie Irvine vette át az első számú pilóta szerepét, és kis híjján élni is tudott a kínálkozó lehetőséggel, de az utolsó futamon nem bírt Hakkinennel, aki így megismételte előző évi produkcióját. A konstruktőri világbajnoki trófeát a McLaren nem tudta megvédeni, ami így Schumacher utolsó két versenyén nyújtott teljesítményének köszönhetően Maranelloba vándorolt.
2000-ben valóra vált az olaszol álma, hisz a skarlátvörösök az évad első futamától kezdve fölényben voltak a McLarennel és Mika Hakkinennel szemben. Schumacher Suzukában, az évad utolsó előtti versenyén biztosította be az egyéni világbajnoki címet, amit az utolsó futamon elhódított konstruktőri cím követett. 2001-ben is dominált a Schumacher-Ferrari kettős, így a német már negyedik világbajnoki címénél tartott. A konstruktőri világbajnoki trófea is Maranelloba díszeleghetett. A 2002-es évad mindenen túltett. A Ferrari a szezon első futamától kezdve hihetetlen fölényben volt a mezőny többi tagjával szemben, és az évad végére a német beállította Juan Manuel Fangio megdönthetetlennek hitt rekordját. Őtszörös világbajnok lett. 2003-ban a Ferrari kissé visszaesett, az ausztrál nagydíj dobogójára az egyik Ferraris sem állhatott fel. A kanadai nagydíjig a McLaren vezette a bajnokságot. Erősek voltak a Williamsek is, Ralf Schumacher és Montoya összesen négy versenyt nyertek. A világbajnoki cím sorsa az utolsó, japán nagydíjon dőlt el, Schumacher lett a világbajnok, két pont előnnyel Kimi Räikkönen előtt. Ezzel Michael Schumacher lett a legsikeresebb versenyző a Formula–1-ben, addigi hat világbajnoki címével.
2004-ben Schumacher és Barrichello az első és a második helyen zárta az évet. A Ferrari könnyedén megnyerte a bajnokságot, Schumacher hétszeres világbajnok lett. 18 versenyen 15 Ferrari győzelem született
2005-ben véget ért a Ferrari öt évig tartó sikersorozata. A sok szabályváltoztatás miatt a 2005-ös évet a 2004-es modell módosított változatával kezdték (F2004M) nem sok sikerrel, szemben a McLaren és a Renault csapatokkal. A harmadik, bahreini nagydíjon mutatták be az F2005-ös modellt, mely szintén alig tudta felvenni a versenyt a McLaren és a Renault csapatokkal. Bahreinben Schumacher technikai probléma miatt kiesett, amely először esett meg vele a 2001-es német nagydíj óta. Problémát okoztak a Bridgestone gumik is, melyek nem tudták igazán felvenni a versenyt a konkurens Michelin gumikkal. Az évben egyszer tudott Michael Schumacher nyerni, a ‘’csonka’’ amerikai nagydíjon, mikor a Michelines csapatok nem álltak rajthoz, és összesen hat autó volt versenyben. Az év végén Barrichello a Honda csapathoz igazolt át, Schumacher új csapattársa a brazil Felipe Massa lett.
A gyenge 2005-ös év után a Ferrari 2006-os új autója a 248 F1 lett. Az évet 2005-höz hasonlóan Alonso és a Renault nyerte. Schumacher helyére 2007-re Kimi Räikkönen igazolt a Ferrarihoz.
A 2007-es szezonban a Ferrari legnagyobb konkurense a Renault visszaesését követően a McLaren lett, Fernando Alonsóval, és a brit újonc Lewis Hamiltonnal. A brazil nagydíj előtt Kimi 7 pont lemaradásra volt az éllovas Hamiltontól, aki a versenyen technikai hibák miatt csak a hetedik lett, Alonso a harmadik helyen ért célba, míg Räikkönen megnyerte a versenyt és a 2007-es év világbajnoka lett. Massa, aki az első
helyről indult, második lett hazai futamán.
A Ferrari 2008-ra megtartotta az egy évvel korábbi versenyzőpárosát. A csapat személyi összetételében azonban változások álltak be, melyek közül a legjelentősebb, hogy az 1993 óta csapatfőnökként dolgozó Jean Todtot Stefano Domenicali váltotta fel. A korábbi technikai igazgató, Ross Brawn 2007-es szabadsága után szintén elhagyta a csapatot. Az új
Ferrari F2008-at január 6-án mutatták be. A brazil nagydíjon a hazai közönség előtt autózó Massa fölényesen győzött, míg Hamilton az utolsó kör végén felért a számára vb címet jelentő ötödik helyre. A brazil egy ponttal Hamilton mögött második lett az egyéni világbajnokságban. Räikkönen Kubicával azonos pontszámmal, de több győzelemmel harmadik lett. A Ferrari megnyerte a konstruktőri világbajnokságot 172 ponttal.
A gyökeresen megváltozatott szabályoktól bővelkedő szezonnak változatlan versenyzőpárossal vág neki a csapat. A 2009-es autót az F60-ast január közepe óta tesztelték, a évközbeni teszttilalom miatt. Räikkönen új versenymérnököt kapott, Andrea Stella személyében. A csapat számára botrányosan kezdődött az év, hiszen az első 4 versenyen csak 3 pontot szereztek, de azt is csak Bahreinben, Räikkönen révén, pedig a csapat 3 versenyen KERS-szel ment.
Felipe Massának ebben az évben súlyos balesete volt: a magyar nagydíj időmérő edzésének második szakaszában, a négyes kanyar előtt egy, a Rubens Barrichello autójának hátsó felfüggesztéséből elszabadult rugó a sisakjának ütközött. Az autóversenyző szinte fékezés nélkül csapódott a gumifalba. A budapesti Állami Egészségügyi Központban homlok- és arccsonttöréssel megműtötték, de Massa az év hátralévő részében már nem versenyezhetett.
Az olasz istálló bejelentette, hogy Felipe Massát a továbbiakban Michael Schumacher fogja helyettesíteni, ám a hétszeres világbajnok a mugellói tréning után erős nyaki fájdalomra panaszkodott és ezzel a terapeuták sem tudtak mit kezdeni. Így az olasz Luca Badoert ültették Massa helyére. Két versenyen is részt vett az olasz (európai nagydíj, belga nagydíj), de nem bizonyult elég gyorsnak. Végül a Ferrari leszerződtette a Force India pilótáját, Giancarlo Fisichellát az utolsó öt versenyre, ezzel együtt Fisichella megkapta a 2010-es tesztpilótai ülést is.
Räikkönen eközben négy egymás követő versenyen (Hungaroring, Valencia, Spa és Monza) dobogóra tudott állni két harmadik, egy második hellyel és egy belgiumi győzelemmel. A finn az egyéni világbajnokságban a 6. helyen végzett, a csapat a negyedik lett a konstruktőri bajnokságban.
2009. szeptember 30-án bejelentették, hogy Kimi Räikkönen szerződését óriási végkielégítéssel felbontják. A csapat a kétszeres világbajnok Fernando Alonsót szerződteti 3 évre.
A 2010-es év jól indult a csapatnak, a téli tesztek során megbízhatónak és gyorsnak mutatkozott az idei versenygép. Alonso megnyerte élete első ferraris futamát, de ezt követően visszaestek, köszönhetően a meglepően gyors Red Bulloknak. A Német Nagydíjon megbüntették a csapatot, mert csapatutasítást adtak, ami 2003 óta tilos – Massának el kellett engednie Alonsót. Alonso még három versenyt nyert az idényben, és esélyes volt a bajnoki címre is, de azt Sebastian Vettel zsebelhette be.
2011-es autójuk a Ferrari 150° Italia névre hallgatott, miután a korábbi, F150 nevet a Ford saját autómárkájukkal való összetéveszthetőség miatt letiltatta. Ez az év nem a Ferrari éve volt: mindössze egyetlen győzelmet arattak, azt is a Brit Nagydíjon, amikor a versenytársak által használt befújt diffúzorokat ideiglenesen tiltólistára helyezték.Egyébként a csapat meglepően lassú volt.
A szabályváltozások miatt áttervezett, kissé csúnyácska “kacsacsőrű” 2012-es Ferrarit ugyancsak Alonso és Massa vezették. Az autó jól vezethető volt, folyamatosan esélyes volt a világbajnoki címre, Alonso is jól állt a bajnokságban – aztán az idény végi, tengerentúli versenyeken Vettel és a Red Bull tönkreverte őket, így elvesztették a csatát. 2013-ban aztán ismét az Alonso-Massa párossal vágtak neki az idénynek. Alonso két győzelmet is tudott aratni, míg Massa pocsék évadot tudhatott magáénak. A csapat harmadik lett a konstruktőrök versenyében, Alonso második, de nagy lemaradással.
2014-ben elkezdődött a Formula-1 történetének második turbókorszaka. Az idényben Massát a csapathoz visszatérő Raikkönen váltotta. A remekpilótapáros ellenére a szezon pocsékul sikerült: még csak győzelmet sem sikerült aratniuk, ilyesmire nem volt példa 1993 óta. A csapatvezető Stefano Domenicallit menesztették, helyére Marco Mattiacci került. Az év végén Luca di Montezomolo is visszavonult a csapat ügyeinek intézésétől. A folytatásnak a Ferrari nagy belső változásokkal indult neki: 2015-ben a McLarenhez távozó Alonso helyére Sebastian Vettel került. Di Montezomolo helyét Sergio Marchionne foglalta el, Mattiacci helyére pedig Maurizio Arrivabene került. A csapat képes volt felvenni a versenyt a domináns Mercedesszel, még ha ez kevés is volt. Vettel háromszor tudott győzni az idény során. Ez a jó sorozat a 2014-eshez hasonló pocsék évbe fordult 2016-ban, amikor ismét nem tudtak egyetlen futamot sem nyerni.
2017-ben aztán meglepően jó formát mutatott a Ferrari. Vettel megnyerte az Ausztrál Nagydíjat, mely nemcsak hosszú idő után volt az első Ferrari-győzelem, de úgyszintén hosszú idő után az első futam, amikor egy ferraris versenyző vezette a világbajnokságot. Ez volt a csapat 225. győzelme is egyben. Az év a legekről szólt: Monacóban Vettel révén 16 év után először nyert a csapat pilótája, és ugyanezen a versenyen Raikkönen pole pozíciót szerzett, kilenc év után először. A csapat a nyári szünetig esélyes volt a világbajnoki címre, azonban több évközi hiba (az Azerbajdzsáni Nagydíjon Vettel szándékosan rárántotta a kormányt a biztonsági autó mögött haladó Hamiltonra, és ezzel feleslegesen kapott büntetést; a szingapúri rajt utáni kettős kiesés stb.) miatt rengeteg pontot vesztettek, a közben feljavuló Mercedes és Hamilton pedig nem hibáztak, így két futammal a vége előtt a Ferrari és Vettel is elvesztették esélyüket.
A 2018-as szezont kiváló formában kezdte a csapat. Úgy tünt, nemcsak sikerült az előző év eleji jó formát átmenteni erre az évre hanem még fejlődni is tudtak, míg a legnagyobb ellenfél, a Mercedes mintha egy kicsit megtorpant volna. Az évad első felében a futamok többségén a Ferrari nyújtotta a magabiztosabb, meggyőzőbb teljesítményt a Mercedessel szemben mind az időmérőkön mind a futamokon egyaránt. A szezon közepe táján kiderült, Sergio Marchionne súlyos egészségügyi problémákkal küzd ezért lemondott a Ferrari vezető pozíciójáról, majd néhány nappal később elhunyt. Nagyjából ettől kezdve, a csapat mintha szétesett volna. Az időmérős tempó megvolt, viszont a futamokon időről időre rengeteg taktikai és pilótahiba következett. Eközben az ellenfél, a Mercedes és Lewis Hamilton kezdett magára találni, és elkezdték ledolgozni a felhalmozott hátrányt. A nyári szünet utáni első versenyt, a Belga nagydíjat, Vettel mondhatni könnyedén megnyerte, így úgy tűnt, hogy a csapat túl tudott lépni a nyári szünet előtti krízisen. A Ferrari hazai nagydíján bejelentették, hogy a csapat másik világbajnok pilótáját
Kimi Raikkönen-t (a csapat addigi utolsó egyéni vb-címét megszerző finn pilótáját) a Sauber-Alfa Romeo újoncára, Charles Leclerc-re váltják a következő évtől. Az ezt követő 4 futamon a csapat mintha visszaesett volna, pletykák kezdtek napvilágot látni belső feszültségekről, nézeteltérésekről azonban minden ilyen ilyet hírt cáfoltak. Ezzel szemben a Mercedes mondhatni szárnyalt. Ráadásul Sebastian Vettel elkezdett érthetetlennek tűnő hibákat véteni a futamok az első köreiben. Többször is előfordult, hogy saját hibából/türelmetlenségből adódóan a mezőny végéről kellett pontokat mentenie Hamiltonnal szemben aki mind a négy versenyt megnyerte, így óriási pontelőnyre tett szert a rengeteget hibázó vettellel szemben. Az amerikai nagydíjon a Ferrari rájött, hogy a legutóbbi fejlesztéseknek köszönhetően estek vissza, amelyeket nyomba le is szereltek az autóról és visszaálltak arra konfigurációra amikor még versenyképesek voltak a Mercedessel szemben. Ez kifizetődött, mert visszakerültek az élre, viszont már késő volt, Hamiltonnak már olyan hatalmas pontlőnye volt vettellel szemben, hogy a németnek tulajdonképpen már csak matematikai esélye volt a végső győzelemre. Hamilton az előző évhez hasonlóan szintén egy számára felejthető futamon (majdnem körhátrányba került) biztosította be újabb világbajnoki címét, szám szerint az ötödiket. A Ferrari pedig az előző évhez hasonlóan egy újabb csalódást keltő második félévvel szállt ki az egyéni világbajnoki küzdelemből.
2019-től Kimi Räikkönen helyét Charles Leclerc veszi át, aki már a 2018-as év végi teszten is a csapat színeiben vett részt. Továbbá az eddigi teszt- illetve szimulátoros munkát elvégző Daniil Kvyat és Antonio Giovinazzi helyét az egykori Mercedes támogatott Pascal Wehrlein veszi át, mert az előbbi két pilóta aktívan fog versenyezni. A csapat vezetésében is változás történik: Maurizio Arrivabene helyét az eddigi technikai igazgató, Mattia Binotto veszi át.
A 2019-es szezont megelőző tesztek alapján szinte minden szakértő a Ferrarit jelölte meg egyértelmű favoritnak a 2019-s évre vonatkozóan, mivel az autó sokkal jobb köridőket produkált a vetélytársaknál (elsősorban a Mercedesnél), ezenkívül sokkal stabilabbnak és jobban vezethetőnek is tűnt, mint a többi csapat autója.
Az idénnyitót a hagyományoknak megfelelően Ausztráliában tartották. a várakozásokkal ellentétben azonban nem a Ferrari dominált hanem a Mercedes uralta a teljes hétvégét, a vörösök pedig még a dobogóra sem tudott felállni. mint utóbb kiderült megbízhatósági okokból kifolyólag vissza kellett venniük a teljesítményből, amelynek következtében 1 perces hátrányban futottak be a a győztes Valtteri Bottas mögött. A következő hétvége a bahreini nagydíj viszont már a Ferrariról szólt. A teljes hétvégét uralták az időmérőn megszerezték az első sort amelyet a csapat ujonca Charles Leclerc szerzett meg, Sebastian Vettel előtt. A futam jó részében úgy tünt, hogy sima Ferrari győzelem lesz, Vettel pedig harmadik lesz, csakhogy a futam során megpördült, emiatt ismét a boxba kellett mennie kereket cserélni, de miközben a boxba tartott letört az első szárnya is. Ezek után elvesztette a harmadik helyet. De ezzel még nem volt vége az istálló rémálmainak ugyanis a magabiztosan az élen haladó Leclerc autója meghibásodott ezért körönként 3-4 másodpercet vesztett az üldözőkkel szemben akik hamar utol is érték és elvesztette az első helyet. Egy utolsó előtti körben beküldött Safety Car mentette meg a dobogót az újonc Ferraris és a csapat számára. A harmadik futamon a kínai nagydíjon az olaszok teljesítménye ismét visszaesett és nem igazán tudtak beleszólni a győzelemért folytatott harcba.
Az első három futam után a csapat rengeteg kritikát kapott, beleszóltak a Leclerc és Vettel egymás elleni párharcaiba, valamint a szurkolók találgatni kezdtek arról, hogy miért marad el a autó teljesítménye a várt szinttől.
2020 -as 17 versenyre zsugorodott szezon elején a Ferrari bejelentette, hogy 2021-től meneszti Sebastian Vettelt, helyére a McLaren versenyzőjét, Carlos Sainzt szerződtette. Sok embert meglepett a döntés, még az F1 paddockján belül is, ugyanis ritka, amikor a szezon előtt ilyen döntéseket hoznának a csapatok, pláne, ha az éppen egy élcsapat. 2020 egyértelműen a Ferrari fennállásának egyik leggyengébb éve volt: nem tudtak beleszólni a világbajnoki küzdelembe, de még győzelmet sem sikerült szerezniük. A félresikerült szezon már nem fejlesztettek tovább és a 2021-es évre sem tervezték azt finomítani különösebben(a koronavírus világjárvány miatt, pénzügyi szempontból a 2020-as autókat kellett használnia a csapatoknak 2021-ben). 2021 valamivel jobban sikerült a Ferrarinak, több dobogót és Charles Leclerc 2 pole-pozíciót is szereztek, azonban a futamgyőzelem ez évben sem jött össze. A 2022-es szabálymódosításokat egyértelműen a Scuderia reagálta le a legjobban, az első három versenyből kettőt Leclerc megnyert, az évadnyitón ráadásul kettős győzelmet arattak, 2019-es szingapúri nagydíj óta először. A szezon további része azonban már közel sem alakult úgy a Ferrari számára, mint ahogyan az első pár futam. Időmérőn továbbra is remekül szerepelt a csapat, viszont a futamokon, rendszeresen hozott rossz és érthetetlen stratégiai döntéseket a csapat, amelyekkel biztosnak tűnő győzelmeket dobtak el, illetve adtak át a szezonbeli ellenfelüknek, a Red Bullnak, emellett voltak pilótahibák és műszaki problémák miatti kiesések is. Ennek következtében már a nyári szünet idejére akkora pontelőnye lett az osztrák csapatnak és a címvédőnek Max Verstappennek, hogy a Ferrarinak már csak matematikai esélye maradt, a vb címre, tényleges nem. A japán nagydíjon Verstappen behúzta az egyéni címet, és a konstruktőri bajnokságot az amerikai nagydíjon a bikások nyerték meg. Így a Ferrari egy újabb évet dobott el, hogy világbajnokok legyenek.