Lorenzo Bandini

Lorenzo Bandini (Barce, Líbia, 1935. december 21. – Monaco, 1967. május 10.) olasz autóversenyző, volt Formula–1-es pilóta. Az 1963-as Le Mans-i 24 órás verseny győztese.

Pályafutása

Bandini egy közúti forgalomban is használatos kocsival kezdte pályafutásását. A kocsit annak az autószerelő műhelynek a tulajdonosa adta neki kölcsön, ahol szerelőként dolgozott. 1959-ben már az új Formula Junior kategóriában állt rajthoz, s két év alatt olyan jó formát mutatott, hogy a Ferrari is felfigyelt rá. Amikor azonban 1961 elején üresedés támadt a csapatnál, mégis honfitársát Giancarlo Baghetti-t választották.

Végül a Scuderia Centro Sud tette lehetővé számára, hogy egy Cooper-Maserati volánja mögött bemutatkozzon a Formula–1-es mezőnyben. Bár pontot nem szerzett, viszont egy nem világbajnoki versenyen, belgiumi bemutatkozása előtt Pau-ban harmadik lett Jim Clark és Jo Bonnier mögött. Olyan jól hajtott, hogy 1962-ben mégis sikerült átkerülnie a Ferrarihoz. Már első versenyén, a Monacói Nagydíjon harmadik lett. 1963-ban az utolsó 7 versenyen vett részt. Franciaországtól Németországig a Centro Sud csapat BRM-jével, majd a következő négy versenyen ismét a Ferrarival. Ugyanebben az évben Ludovico Scarfiottival megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt.

Egyetlen Formula–1-es győzelmét az 1964-es Osztrák Nagydíjon szerezte, amelyet a zeltwegi repülőtéren alakítottak ki. Az idény végén az összetettben negyedik lett, míg a világbajnoki címet csapattársa John Surtees hódította el. Monacóban 1965-ben és 1966-ban is második helyezett lett. 1966 végén már a Ferrari első számú pilótája volt. Ezévben csapattársával, Chris Amonnal megnyerte a Daytonai 24 órás és a Monzai 1000 km-es versenyt is.

Halála

1967. május 7-én, a Monacói Nagydíjon Bandini az első sorból indult, de autója motorjából folyt az olaj, ami végiglocsolta a pályát. Olyan veszélyessé vált a csúszós pálya, hogy néhány kör után Stewart, Rindt, Siffert, Surtess, Clark és Courage is feladta a versenyt. A 82. körben, a pálya kikötői részén, az alagút utáni sikánban Bandini autója megcsúszott és egy szalmabálának ütközött. A kocsi kigyulladt, Bandinit három percig nem tudták kiszabadítani az égő roncsból. A tragédiát végigkövették a televízió kamerái. Harmadfokú égési sérüléseket szenvedett, testének 70 százaléka megégett. Bandini három nap szenvedés után a kórházban meghalt.

Május 13-án, Reggiolóban temették el 100 000 ember előtt.

Életrajzi adatai
Nemzetisége	olasz
Pályafutása
Kategória	Formula–1-es világbajnokság
Aktív évei	1961 – 1967
Csapata	Scuderia Centro Sud, Ferrari, NART
Nagydíjak száma	42
Világbajnoki címek	0
Győzelmek	1
Dobogós helyezések	8
Első rajtkockák	1
Leggyorsabb körök	2
VB-pontok	58
Első nagydíj	1961-es Belga Nagydíj
Első győzelem	1964-es Osztrák Nagydíj
Legutolsó győzelem	1964-es Osztrák Nagydíj
Legutolsó nagydíj	1967-es Monacói Nagydíj