Gyászol a Ferrari: elhunyt Sergio Marchionne

66 éves korában elhunyt Sergio Marchionne, a Ferrari és a Fiat-Chrysler napokban leváltott elnöke.

Szerda délelőtt szomorú hírt jelentett be a FIAT-hoz tartozó Exor NV: betegségében elhunyt Sergio Marchionne. Az olasz üzletember állapotáról a múlt hét végén jelentek meg aggasztó hírek. Szombaton az általa irányított Fiat-Chrysler és a Ferrari is rendkívüli elnökségi ülést tartott, melyen kinevezték az utódait – az ok: Marchionne súlyos beteg lett.

A helyzetéről eltérő információk láttak napvilágot. A hivatalos verzió szerint Marchionne a június végén egy vállműtéten esett át, amely után a múlt héten nem várt komplikációk léptek fel. A Ferrari új elnökének kinevezett John Elkann szombati közleményében már aggasztó hírekről számolt be (pénteken személyesen látogatta meg Marchionnét), és azt írta, elődje állapota rohamosan és nem várt hirtelenséggel romlani kezdett, ami miatt nem térhet már vissza a munkához.

Marchionnét négy napja, a műtétje után fellépő komplikációkkal szállították a zürichi egyetemi kórházba, ahol négy napot töltött két fia, Alessio Giacomo és Jonathan Tyler, valamint élettársa társaságában. Egyes források már a hét elején azt írták, hogy kómában esett, válságos és visszafordíthatatlan az állapota.  

Marchionne utoljára a Jeep egy római eseményén lépett a nyilvánosság elé, és beszámolók szerint már akkor tőle szokatlanul fáradtnak és gyengének tűnt. Ennek ellenére eszébe sem jutott lemondani az eseményt, mivel azt az olasz állami rendőrség, a carabinieri szervezte, amelynél édesapja is szolgált. Beszédét viszont már nehezen mondta el.

„Sajnos amitől féltünk, az bekövetkezett: Sergio Marchionna, sokunk barátja elment” – nyilatkozta szerdán John Elkann, méltatva elődje emberségét, felelősségtudatát és nyílt gondolkodásmódját. Hozzátette: „Úgy vélem, a legjobban akkor adózunk az emléke előtt, ha építünk a ránk hagyott örökségére, és továbbvisszük azt az emberséget, felelősséget és nyitottságot, ami őt egy lángoló bajnokká tette. A családommal (ti. az Agnelli család – a szerk.) együtt mindig hálásak leszünk azért, amit tett.”

Sergio Marchionne 1952-ben Chieti városában látta meg a napvilágot. Szüleivel 13 éves korában Kanadába költöztek, ahol filozófiát tanult. A FIAT-csoport ügyvezető igazgatója 2004 júniusában lett, és e minőségében vált az autóipar megkerülhetetlen alakjává azáltal, hogy megmentette a csődtől és újra egyenesbe, az amerikai Chryslerrel összefogó olasz autómárkát. A gyár 2003-ban még 6 milliárd eurós veszteséggel zárt, 2005-ben viszont újra nyereséget könyvelt el, miközben ezrek munkahelyét mentette meg, és új üzleti modellt honosított meg. „Nem érdekel, mennyire nehéz személyiség, ez a fickó megmentette a cégünket. Bronzszobrot érdemelne” – méltatta a Chrysler elnöke, Cass Burch.

Marchionne 2014-ben lett a Ferrari elnöke, a bő két évtizeden át szolgáló Luca di Montezemolo utódjaként. Kettejük között amiatt vált viharossá a viszony, hogy miközben az F1-es istálló éveken át képtelen volt visszatérni a győztesek útjára, és mind a befektetéseik, az infrastruktúra fejlesztése, mind a csapat szervezete terén voltak komoly hiányosságok, Marchionne látta és érezte, hogy gyökeres megújulásra van szükség.

Ő magát igazi problémamegoldónak tartotta, akit a nagy kihívások éltettek. Akik ismerték, a nyitottsága, okossága és merészsége miatt tisztelték, amit minden általa irányított cégnél meghonosított. Nehéz ember volt, igazi munkamániás, aki hasonló elhivatottságot követelt meg alkalmazottaitól is. Volt emberei azt mondták róla, hogy még éjjel is képes volt üzenetet küldeni nekik, és ha arra nem érkezett azonnali válasz, máris oda volt a bizalom.

A Forma–1-ben csak kevés idő jutott neki, ám így is mély nyomokat hagyott maga mögött – mind a Ferrarinál, mind a sportágban. Maranellóban bátor és határozott hozzáállásából már a legelső pillanatban ízelítőt adott azzal, hogy nem gondolkodott a két hónappal korábban Stefano Domenicalit váltó Marco Mattiacci azonnali kirúgásán, és ki merte nevezni a csapat első emberének a Marlborótól érkező Maurizio Arrivabenét – mit sem törődve azzal, hogy rövid időn belül ő már a harmadik csapatfőnöke az istállónak.

Az elmúlt években az ő irányításával szerveződött át a gárda menedzsmentje és mérnöki részlege. A 2015-ös javulásukat követő 2016-os visszaeséskor nem szégyellte bevallani, hogy talán ő is túl magasra helyezte a mércét, és túl nagy terhet rakott a gárda vállára. De attól sem rettent meg, hogy ajtót mutasson a sokak által a Ferrari sikerének zálogaként emlegetett James Allison technikai igazgatónak, és egy demokratikusabb, a vezérek helyett az egyéni képességeket előtérbe helyező, munkacsoportokra épülő, horizontális csapatstruktúrára váltson, amelynek működése felől előzetesen igencsak kétkedett a szakma. Ő emelte fel a technikai igazgatói pozícióba Mattia Binottót, és ő szorgalmazta a Ferrari más részlegeivel való szakembercseréket is, amely révén új impulzusokat is adott az F1-es részlegnek.

Az eredmény önmagáért beszél. A Schumacher-korszak után ötlettelen és nem hatékony gárdából a mezőny egyik legkreatívabb csapata lett, mely a tavalyi és az idei modelljükről is visszaköszön. A vörösök 2017 után idén újra a bajnokság egyik fő esélyeseinek számítanak, és talán a tavalyi önmaguknál is erősebbé váltak, megalkotva az F1 jelenlegi legerősebb motorját, amely jelenlegi jó formájuk alapja.

Bár Marchionne 2019-ben eleve távozni akart a Fiat-Chrysler éléről, hosszabb távon tervezett a Ferrari elnökeként és az F1-ben, amit a Stratégiai Csoportban vállalt kulcsszerepén, de az Alfa Romeo F1-es visszatérésének elindításán keresztül is jelzett.

Munkáját befejeznie már nem sikerült, az az utódok felelőssége lesz. Nem akármilyen örökséget hagyott hátra nekik, és a legszebb módja az emlékezésnek a 2007 óta első bajnoki cím megszerzése lenne.

Forrás: M4Sport