Enzo Ferrari (1898-1988)
Enzo Anselmo Ferrari 1898. február 18-án szűletett Modenában, bár a nagy havazás miatt a szűlei csak két nappal később tudták bejelenteni az érkezését. édesapja egy helyi fémfeldolgozó műhelyt vezetett, ahol nagyjából 30 embert foglalkoztatott.
1908-ban, tíz évesen őt és testvérét, Alfredot édesapja elvitte Bolognába egy autóversenyre, amit Felice Nazarro nyert meg és Vincenzo Lanciaé volt a leggyorsabb kör. Az esemény nagy hatással volt a kis Enzo-ra, aki már ekkor űgy gondolta, hogy az autózással szeretne foglalkozni. Az első világháborű miatt azonban abba kellet hagynia tanulmányait és dolgoznia kellett. 1916-ban nagy tragédia érte a családját, apja és testvére Alfredo is meghaltak. A háborű alatt be kellett állnia a 3. Hegyi Tűzérségi egységbe Val Serinában. Egy sűlyos betegség miatt kórházba kerűlt és két operáción is átesett.
Miután leszerelt és az egészségét is visszanyerte, a Fiatnál próbált állást találni, de sajnos csalódnia kellett, hiszen semmilyen végzettsége nem volt, így nem tudták semmilyen munkakörbe alkalmazni. Az autókhoz való vonzalma azonban arra késztette, hogy ne adja fel és ezen a terűleten dolgozzon. Az év végére mégis kapott munkát Torinóban sofőrként egy kis cégnél. Az itt szerzett kapcsolatain keresztűl Enzonak sikerűlt másik állást kapnia Milánóban a C.M.N.-nél (Construzioni Meccaniche Nazionali) mint tesztpilóta, majd később, mint versenyző. Autóversenyzői pályafutása ebben az évben kezdődött a Parma-Poggio di Berceto-n, ahol negyedik lett a C.M.N. autójával. November 23-án már a Targa Florion versenyzett ahol kevésbé volt sikeres, a 9. helyen ért célba. Ezt követően jó néhány versenyen részt vett változó sikereket elérve az Isotta Fraschini100/110 IM Corsa volánja mögött, majd 1920. október 24-én másodjára is részt vett a Targa Florion egy hatliteres, négyhengeres Alfa Romeo 40/60-assal. 1921-ben több-kevesebb sikerrel már hivatalosan is az Alfa pilótájaként versenyzett. így lett 5. a Targa Florion májusban, majd 2. a Circuito di Mugello-n júliusban.
Az első balesete szeptemberben történt a Gentlemen’s Grand Prix-n, amikor letért az útról,
hogy kikerűljön egy, a pályára keveredett tehéncsordát. 1923-ban Ferrari megnyerte az első Circuito del Savio-t. A versenyen találkozott Baracca gróffal, aki a híres olasz háborűs hős, Francesco Baracca apja volt. Ő javasolta Ferrarinak, hogy tegye fel autójára az ágaskodó lovat, mely a fia repűlőgépén a jó szerencsét jelképezte.
1924-ben Enzo megkapja az első állami kitűntetését, majd 1927-ben a sport terén az országért tett munkájáért neki ítélték a Commendatore címet. Ebben az évben Enzo megnyerte a Modena Circuit-ot egy Alfa Romeo 6C 1500-al, a következő évben pedig megismételte győzelmét.
1929-ben Ferrari megalapította Modenaban a Scuderia Ferrarit az Alfa Romeo szárnyai alatt. Az első időkben egy istállót rendeztek be (a scuderia szó is istállót jelent), ott székelt a cég. A címer természetesen a Baracca gróf gépéről származó ágaskodó ló, a mögötte lévő sárga mező pedig Ferrari szűlővárosát, Modenát jelképezi. 1931. augusztus 9-én, a Circuito delle Tre Provincie futamon Enzo Ferrari második lett egy Alfa Romeo 8C 2300 MM-el Nuvolari mögött. Ez volt az utolsó versenye. Az a tény, hogy hamarosan apa lesz, valamint, hogy versenyigazgatóként egyre nagyobb teher nehezedett rá, juttatta erre a döntésre. Enzo Ferrari fia, Alfredo, akit később csak Dinoként ismertűnk 1932. január 19-én szűletett meg.
1938-ban a Scuderia Ferrari bezárt és Enzo az Alfa Romeo versenyigazgatója lett. 1939 novemberében Ferrari elhagyta az Alfa Romeot azzal a megállapodással, hogy négy évig nem használhatja a Ferrari nevet az autóversenyzéssel vagy versenyautókkal kapcsolatban. Még ebben az évben megalapította az Auto Avio Costruzioni-t Modenaban. Két autó építésével kezdődött el a munka az öreg Scuderia Ferrari épűletben. A háborű előtti utolsó Mille Miglia-n az 1500 cm3-s, soros, nyolchengeres motorral szerelt 815-ös modellel álltak rajthoz. Az autókat két fiatal pilóta, Alberto Ascari és Marquess Lotario Rangoni Machiavelli vezetett.
1943-ban, a második világháborű alatt az Auto Avio Construzioni Maranelloba költözött, ahol megépűlt a mai gyáregység első épűlete. Ferrari ekkor már a nemzeti repűlési társaságnak, a Piaggionak és a RIV-nek is dolgozott. 1944-ben a haditermelésre átállított gyárat lebombázták, majd hamarosan űjjá is építették.
Az első Ferrari tervezése és építése 1945-ben kezdődött el. Az űj modellbe egy tizenkéthengeres motor kerűlt, mely azóta is a Ferrari egyik jellegzetessége. Az 1500 cm3 hengerűrtartalmű 125S-t nemcsak versenyekre, hanem utcára is tervezték. Hivatalos információkat 1946 decemberében jelentették meg az űj típusról; 1947. március 2-án Enzo maga hajtott ki a gyár kapuján az első 125S-el. A Scuderia Ferrari a Forma-1 megalapítása óta rész vesz a futamokon, amit csak ez a csapat mondhat el magáról. Az olasz ipar hírnevének öregbítéséért Enzo Ferrari 1952-ben megkapja a Munka Lovagja címet.
1956-ban Enzo fia, Dino meghalt izomsorvadásban. 1955-ben Dino javasolta Enzónak egy 1,5 literes DOHC V6-os motor fejlesztését az F2-be. Dino halála után félévvel készűlt el a motor, amit azóta is Dino V6-osként emlegetnek. Fia halála után Enzo a munkába temetkezett, nem vett ki egy nap szabadságot sem, és egy autóversenyre sem látogatott el többet. Fiára emlékezve mindig napszeműveget viselt.
1960-ban a cég részvénytársasággá alakult át. Ugyanebben az évben a Bolognai Egyetem mérnöki kara Tiszteletdíjat adományozott Ferrarinak. Három évvel később megalapította Maranelloban az Alfredo Ferrariról elnevezett iskolát (Instituto Profesionale per l’Industria e l’Artigianato), ahol a mai napig magasan kvalifikált szakembereket képeznek. 1965-ben egy űjabb kitűntetéssel lett gazdagabb, megkapta a Columbus díjat. Ferrari időközben rájött, hogy szűksége lesz egy erős űzleti partnerre, hogy megerősítse a társaság helyzetét, így lett 1969-ben a Fiat 50%-ban részese a cégnek. 1971-ben, mindössze hét hónap alatt elkészűlt a fioranoi tesztpálya, melyet azóta is használnak. Halála előtt tíz évvel Enzo megkapta a legrangosabb állami kitűntetését – az Olasz Köztársasági Elnöktől, Pertinitől vehette át az Olasz Köztársaság Lovagi Nagykeresztjét. 1987-ben készűlt el az F40, az utolsó autó, amit Enzo Ferrari életében terveztek. A következő évben a Modenai Egyetem Fizika kara tiszteletdíjat adományozott Ferrarinak.
Enzo Ferrari 1988. augusztus 14-én halt meg. Halálát csak temetése után hozták nyilvánosságra.
Végrendeletben kérte, hogy ahogyan szűletését, halálát is két nappal később regisztrálják.
Enzo Ferrari élete bár sokak számára igen sikeresnek tűnik, mégsem tudta felhőtlenűl élvezni. élete során sorozatosan elvesztette szeretteit, a legnagyobb törést fia halála okozta, felesége halála után pedig beköltözött a gyárba. Nyomasztotta az is, hogy autói miatt sok pilóta és néző vesztette életét, félt, hogy olyan dolgokat készített, ami rombolja az emberiséget. Magányosan, betegen halt meg Maranelloban 90 évesen.
Forrás: ItaliaSpeed.hu