Sainz: Életemben először a pole-ért küzdök, és még esélyt sem kapok…

Meglehetősen abszurdan alakult a Ferrari szombati napja. Egyik versenyzőjük megszerezte a pole-t, mégsem lehet ünnepi a hangulat, mivel összetörte az autóját, és még nem tudják, kell-e váltót cserélniük. A másik eközben az eddigi legjobb rajthelyét szerezte a csapattal, mégis dühös, mégpedig éppen a kollégája hibája által előállt kavarodás miatt.

A monacói pályát imádó Carlos Sainz egész hétvégén elemében érezte magát a szalagkorlátok között, nem is adta jelét, hogy ő egy csapatot váltó versenyző, aki még csak tanulja az új autóját. Folyamatosan Charles Leclerc sarkában volt, gyakran előtte, és megvolt rá az esélye, hogy akár helyette nyerje meg az időmérőt a Ferrarival. Ő legalábbis így érezte, egészen addig, amíg Leclerc falnak nem ment, és félbe nem szakították a mindent eldöntő utolsó gyorsköröket.

„Ó igen, nagyon-nagyon frusztrált vagyok. Nehéz ezt lenyelni. Nem minden nap adódik az életben lehetőséged arra, hogy a pole-ért indulj harcba Monacóban. Mérhetetlenül bosszantó, hogy elvették ezt a lehetőséget a második menetben.”

„El lehet képzelni, mennyire csalódott vagyok ma. Egész hétvégén megvolt a tempóm ahhoz, hogy a pole-ban álljak vagy az első sorban – függően attól, hogy Max és Charles hogyan rakja össze a körét. Legalább megvolt rá az esélyem, megpróbálhattam volna, és mégsem kaptam meg a lehetőséget. Ez frusztráló” – kesergett Sainz.

A kérdésre, hogyan fogja összeszedni magát ezek után holnapra, elmondta:

„Nehéz ez. Be kell valljam, versenyzőként ez az egyik legfrusztrálóbb pillanatom. Nagyon nehéz ezt lenyelni, mivel sosem tudhatod, hogy a következő öt évben hány ilyen esélyed lesz még, hogy a Q3-ban a pole-ért harcolsz Monacóban a Ferrarival.”

„Hogy őszinte legyek, meggyőződésem, hogy meglesz a tempóm holnap ahhoz, hogy megnyerjem a versenyt. De a negyedik helyről indulok. És Monacóban a negyedik helyről indulni nem a legkönnyebb, még ha megvan a tempód, akkor sem.”

Sainz azért a pozitívumokat is megtalálhatja a hétvégéjében, hiszen Monaco megmutatja, hogy egy versenyző mennyire tud bízni az autójában, és ő a jelek szerint már nagyon is tud a Ferrariban. „Igen, az önbizalom megvan. És ha majd pár nap múlva visszatekintek a hétvégére, amikor már minden leülepszik, azt fogom mondani: nézd, ez az ötödik versenyem a csapattal, és máris a pole-ért küzdök. Nem lehetek csalódott emiatt. Csak a tudat miatt, hogy ma a pole-ért harcolhattam volna, és így lettem negyedik. Ez óriási csalódás. Főleg mert esélyem sem volt megküzdeni érte a Q3-ban.”

Szavaiból akár azt is híhetnénk, hogy a saját csapattársára dühös, ám Sainz hangsúlyozta, nem erről van szó, csak a balszerencséjét szidja.

„Nem lehetek dühös Charles-ra. Mind a határon autózunk, mind úgy meghajtjuk ezeket az autókat, hogy azt el sem tudják képzelni. Súroljuk a falakat, szinte minden kanyarban. Ezek a történelem leggyorsabb autói, és az ilyesmi megesik. De a körülmények… Az élettel, a körülményekkel van bajom jelenleg, mert nem adták meg az esélyt nekem, amikor életemben először harcolhattam a pole-ért, Monacóban, a Ferrarival. És még csak a kör teljesítésére sem kapok esélyt…”

A folytatásra nézve így is ígéretes, hogy Sainz máris egyenlő ellenfélnek tűnik Leclerc-rel szemben. „Igen. Ha majd visszatekintek, valószínűleg büszkébb leszek, mint most vagyok. De versengő típus vagyok, és az időmérő után még túl korai a nagyobb képet nézni. Ilyen szempontból optimista lehetek, de a mostani rövidlátó nézőpontból mérhetetlenül frusztráló, hogy azzal a tudattal vágtam neki az időmérőnek, hogy meglehet a pole, és mégis csak a negyedik helyre fogok besorolni holnap.”

Forrás: M4Sport