Juan Manuel Fangio

Juan Manuel Fangio Argentína szülötte. 1911-ben, olasz emigránsok gyermekeként látta meg a napvilágot Balcarce városában. A kötelező sorkatonai szolgálat letöltése után saját szerelőműhelyet nyitott, és kisebb helyi versenyeken kezdett indulni.

Ezek a versenyek nem olyan hétvégi események voltak, mint amilyeneket például Angliában megszokhattak a motorsport rajongói. A pilóták itt hosszú távokon mérték össze tudásukat, fel-le a poros és szinte végeláthatatlan argentin országutakon. Fangio tizennyolc éves volt, amikor először versenyzett, egy kiszuperált Ford volánja mögött. 1940-ben győzelmet aratott a Grand Premio del Norte elnevezésű viadalon. A verseny távja közel tízezer kilométer volt. Az útvonal Buenos Airesből indult, az Andokon át Peru fővárosáig, Limáig, majd vissza. A táv megtételéhez két hétre volt szűkség. A résztvevőknek napi szakaszokat kellett teljesíteniük. Szerelőcsapatot nem alkalmazhattak az indulók. Mindenféle javítást a versenyzőnek és a másodpilótának kellett elvégeznie a napi szakaszok végén.

1954-Juan-Manuel-FangioA dél-amerikai sikereket követően a Peron-kormány úgy döntött, hogy támogatni fogja Fangiot. Európába küldték, hogy a II. világháborút követően folytassa karrierjét. 37 évesen kezdett el eredményesen szerepelni Európa versenypályáin. 1950-ben egy Alfa Romeo volánja mögött ült. Csapattársával, Nino Farinával küzdött a bajnoki címét, a harcban azonban alulmaradt, így csak a második helyet tudta megszerezni. Egy évvel később már nem volt senki és semmi, ami megállíthatta volna Fangiot első világbajnoki címének megszerzése felé vezető úton. Az 1951-es titulus volt az első az öt közül. 1952-ben az argentin versenyző az olaszországi Monzában komoly balesetet részese volt, minek következtében súlyos nyaksérüléseket szenvedett. A szezon hátralevő részében már egyszer sem tudott rajthoz állni. A monzai versenyre egy belfasti futamot követően került sor. Fangionak nem volt túl sok kapcsolata, így saját magának kellett Párizsból Monzába autóznia. Egész éjszaka vezetett, és mindössze másfél órával a futam rajtja előtt érkezett meg a versenypályára. A rajtrács utolsó helyéről vágott neki a távnak. Elkövetett egy hibát, így Maseratija megcsúszott. A szemét nyitva tartani alig bíró, roppant fáradt Fangio már nem tudta visszanyerni az irányítást az autó felett, így nagyot pördülve a levegőben a földhöz csapódott. A következő néhány órában farkasszemet kellett néznie a halállal.

Egy évvel később térhetett csak vissza, és a Maseratival mindjárt a második helyen fejezte be az évadot. A sokak által mind a mai napig ’Maestroként’ emlegetett pilóta nagyon kedvelte és tisztelte szerelőit. Egy alkalommal kijelentette, hogy minden egyes győzelmének tíz százaléka a szerelők érdeme. Az Olasz Nagydíj edzésein Fangio panaszkodott csapatának, hogy menet közben autóján erős vibráció lép fel. Csodák csodájára azonban a versenyre mindenféle vibráció megszűnt és az argentin nyugodtan tudott autózni. Hogy mi történt? A szerelőcsapat éjszaka is dolgozott, és úgy esett, hogy Fangio vibrációs problémákkal küzdő autóját kicserélték csapattársának, Bonettonak versenygépére.

Az 1954-es szezont az argentin versenyző már a Mercedes színeiben kezdte meg, és ismét világbajnok lett. Fangio tizenkét alkalommal állt rajthoz a Mercedessel, és nyolc futamon elsőként ért célba. Ezzel kezdetét vette egy olyan periódus, melynek során a ‘Maestro’ sorozatban négy világbajnoki címet zsebelt be. Leghíresebb versenye az 1957-es Német Nagydíj volt. Fangio egyszerre imádta és gyűlölte a Nűrburgringet, a nagydíj helyszínét. Egy gyengécske Maseratival állt rajthoz, és a hátsó alakzatokból indulva sikerült megelőznie a Ferrari istálló autóit. Az utolsó kanyarok egyikében sikerült maga mögé utasítania Hawthornt, és ezzel megmutatta ellenfeleinek vituozitását.

Utoljára 1958-ban állt rajthoz, a Francia Nagydíjon. A negyedik helyen ért célba, és a verseny után bejelentette visszavonulását. Maseratija ezen a versenyen nem volt képes győzelemre repíteni őt, sőt, körhátrányba került az élen álló Mike Hawthornnal szemben. Hawthorn bizonyítani akarta a ‘Maestro’ iránt érzett tiszteletét, így mielőtt célba ért, lelassított és engedte, hogy Fangio hamarabb haladjon át a kockás zászló alatt. Az autóból kiszállva legendás argetin ennyit mondott szerelőinek: “Befejeztem!”

Fangio híres volt arról, hogy a lehető legkisebb sebességgel volt képes futamgyőzelmeket aratni. Versenytársai csodálták helyzetfelismerését és állóképességét. Formula 1-es pályafutásának végeztével hazatért Argentínába, ahol az üzleti élettel kezdett ismerkedni. 1995-ben hunyt el.

Eredménylistája:

51 nagydíj
28 pole position
23 leggyorsabb kör
24 győzelem
öt világbajnoki cím: 1951, 1954, 1955, 1956, 1957

Forrás: http://forma11.fw.hu/

Kapcsolodó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás