Emilio Giuseppe (Akivel a Forma-1 kezdödött)

Giuseppe "Nino" FarinaEmilio Giuseppe „Nino” Farina 1906. októberében született az olaszországi Torinóban. Az olasz autóversenyző jelentős szerepet játszott a Grand Prix-k történetében, de sokak csak űgy ismerik őt, mint a Formula-1 első világbajnokát.

Farina az olaszországi Torinóban született, az autók iránti szeretetét nagybátyától, Battista „Pinin” Farina-tól, a híres formatervezőtől örökölte. Ennek a rajongásnak kézzel fogható eredménye is lett, mikor átvette a doktori diplomáját az egyetem mérnöki karán. A versenyzői karrierjét Nino egy Maserati volánja mögött kezdte. Karrierje csak később kezdett el felfelé ívelni, amikor a fiatal Farina az Alfa Romeohoz szegődött, mint másodpilóta a híres Tazio Nuvolari mellé. A 30-as évek során Nino számos kisebb versenyen indult sikerrel a Voiturette (könnyű súlyú, maximum 1500 cm3-es motorral szerelt versenyautók) kategóriában. Sikerei elismeréseként három egymást követő évben (1937-1939) is megkapta a „Legjobb Olasz Versenyző” kitüntető címet. Farina 1940-ben nyerte meg első nagy versenyét, a Libiában megrendezett Tripoli Grand Prix-t. Sajnálatos módon ezt a szárnyaló karriert törte ketté a történelem vihara. A II. világháború kitörése miatt Nino-nak még nyolc évet kellett várnia ahhoz, hogy megnyerhesse élete legjelentősebb versenyét.

 

Útban a Silverstone-i futamgyőzelem felé

 

1948-ban rendezték meg a világháborút követő első Grand Prix-t Monacoban, amit Farina saját, Maserati típusú autójával meg is nyert. Az igazi hírnevet azonban az 1950-es esztendő hozta meg számára. Ekkor a Nemzetközi Automobil Szövetség (Fédération Internationale de l’Automobile = FIA) bejelentette, hogy 1950-ben útjára indítja a Forma-1-es Világbajnoki sorozatot. Nino olyan sokat tapasztalt pilóták mellé kerűlt, mint Juan Manuel Fangio és földije Luigi Fagioli. Ez a három nagyszerű versenyző együtt erősítette az Alfa Romeo csapatot a legyőzhetetlennek bizonyuló 158 Alfetta volánja mögött. Farina hét versenyből három alkalommal vitte el a pálmát (Brit, Svájci és Olasz Nagydíj), ezek a győzelmek a világbajnoki címet jelentették neki. Karrierje csúcsára ért.


A Forma-1 első Világbajnoka


Az élet árnyékos oldalán

Az 1951-es esztendő már korántsem hozott ilyen sikereket. Az ekkor megrendezett világbajnokságot Juan Mario Fangio nyerte meg, így Nino-nak – aki csak a Belga Grand Prix-t nyerte meg – csak a másodhegedűs szerep maradt. A következő évek sem hoztak sikereket. 1952-ben Farina elszerződött a Ferrari csapatához. Itt egy fiatal és ambiciózus versenyzőkből álló csapat tagja lett. Ez volt az a csapat, melynek tagja volt az autósport egyik legendás alakja: Alberto Ascari, aki az 1952-53 világbajnokságokon összesen 9 futamot nyert meg.

 

Ferrarival a Nürburgringen

 

Az 1953-as Nűrnburgringi Német nagydíj volt az első Ferrarival aratott győzelme, de sajnálatos módon ez a verseny jelentette az utolsó győzelmét is az F1 világában. Ebben az évben a szintén F1 pilóta, Mike Hawthorn oldalán megnyerte a 24 órás versenyt Spa-ban. 1954 sem hozott több szerencsét Farinának. A Sportautó Világbajnokság Monza-i futamán a rajtnál súlyos balesetet szenvedett. Farina nem adta fel terveit és 1955-ben a visszatérését tervezte a F1 világába. Az előző évi baleset nyomán ezt az évet csak fájdalomcsillapítók segítségével tudta végigküzdeni. Mindössze néhány pontot sikerűlt szereznie, ezért a szezon végén végleg búcsút intett a Forma-1-nek.

 

Pillanatkép verseny után

 

1956-ban még tett egy utolsó kísérletet a versenysportban, de Indianapolisban a híres-hírhedt 500 mérföldes versenyen ismét balesetet szenvedett, ezúttal a kulcscsontját törte. A félépülését követően az akkor már 50 éves pilóta még versenyezni szeretett volna, de csapattársa halála rádöbbentette, hogy az ő csillaga már leáldozott.

 

Farina és az Alfa Romeo 158 - Bajnok és autója

 

A Forma-1 legendás alakja, aki nemcsak a kifinomult vezetési stílusáról és intelligenciájáról, de türelmetlenségéről is híres volt 1966-ban szenvedett végzetes autóbalesetet. Ő, aki minden balesete után képes volt talpra állni, aki soha nem adta fel, végűl a sors iróniájának áldozata lett. 1966-ban vesztette életét a franciaországi Chambery mellett, miközben épp a Francia Nagydíjra igyekezett.

Forrás: ItaliaSpeed.hu

Kapcsolodó cikkek

Vélemény, hozzászólás?

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás