Elhunyt a győzelmi pezsgőlocsolás atyja, Dan Gurney

Amerikai hírességét gyászolja az autósport világa: elhunyt a sokoldalú az 1960-as évek F1-es versenyzője és csapattulajdonosa, Dan Gurney.

A szomorú hírt az amerikai családja közölte: vasárnap délben 86 esztendős korában, tüdőgyulladása következtében elhunyt Dan Gurney. Az autósport legvadabb korszakának, az 1960-70-es éveknek volt a kiemelkedő figurája, jóval több puszta F1-es versenyzőnél, igazi univerzális versenyző volt, aki megfordult a világ összes nagy pályáján, versenyén, s helyt állt a legnagyobb kategóriákban az F1-től a CanAm-sorozatig, majd csapattulajdonosként is sikereket ért el.

Dan Gurney 1968-ban (Fotó: Indianapolis Motorspeedway)

Versenyzett ő a Ferrarinál, a BRM-nél, a Porschénál, a Lotusnál, saját csapatánál, az Eagle-nél, valamint a McLarennél. Ő volt az első, aki a Forma–1-ben, az IndyCarban és a NASCAR-ban is futamot tudott nyerni, 1967-ben pedig a Ford színeiben AJ Foyt csapattársaként megnyerte a Le Mans-i 24 órás versenyt. Pályafutása során összesen 312 versenyen indult, 51 különböző csapattal, több mint százféle autót vezetett, s 51 és 47 dobogós helyezést szerzett. A Forma–1-ben 86 futamon rajtolt, négy versenyt nyert, 19 alkalommal állt a dobogón, 3 pole pozíciója volt, 6 leggyorsabb köre és 133 pontja.

1959-ben a Ferrarival mutatkozott be a királykategóriában Reimsben. 1962-ben a Porschéval aratta első győzelmét Rouenban, melyet 1964-ben újabb siker követett ugyanott, majd Mexikóban, már a Brabhammel.

1966-ban alapította meg az All-American Racers-csapatot, melynek elsődleges célja az volt, hogy segítsen megtörni a Goodyearnak a Firestone indianapolisi uralmát. A 2000-ig működő gárda 34 éves fennállása során 50 Indy-győzelmet aratott, a GTP-ben 21-szer, a GTO-ban 6-szor, a GTU-ban 4-szer az F1-ben kétszer nyert az AAR 34 éves fennállása során.

MK1-es modell

Az F1-es csúcsot Eagle néven az 1967-ben Belgiumban aratott győzelem jelentette: Gurney azon kevés versenyzők egyike, aki tudott nyerni saját csapatával, saját autójával az F1-ben. A MK1-es modellt azóta is a sportág valaha volt egyik legszebb versenygépeként emlegetik, s hogy nem ért el vele nagyobb sikereket, az leginkább a pénzhiánynak, valamint a saját tervezésű motorral adódó sorozatos problémáknak az eredménye volt. „Szerettem kreatív lenni, amire ma már nincs lehetőség. Szerettem a magam útját járni, és ha nem fogyott volna el a pénzem a Westlake-motor miatt, szerintem mindenkit megdolgoztattunk volna a pénzéért” – nyilatkozta csapatáról.

Kreativitása egyfajta nyughatatlansággal is járt – ennek köszönhető, hogy sosem tudta figyelmét egyetlen kategóriára összpontosítani. De éppen ez tette őt naggyá. Ma már elképzelhetetlen az a sorozat, amit ő 1967-ben pár hónap alatt produkált. Előbb nyert egy Trans-Am-versenyt, hogy aztán Európába térve behúzza a Le Mans-i 24 órást, majd rá egy hétre nyerjen saját Eagle-jével Belgiumban az F1-ben, hogy aztán mindezt egy IndyCar-sikerrel fejelje meg a Riverside-on.

Dan Gurney és Rick Barry 1969-ben (Fotó: Indianapolis Motorspeedway)

„Nagyszerű versenyző volt, de a legjobban abban hasonlítottunk, és a leginkább azt kedveltem benne, hogy saját autókat és motorokat épített, mégpedig a maga módján” – mondta róla AJ Foyt. „Mindig is tiszteltem őt, mert egy amerikai volt a Forma–1-ben, aki a saját autójával versenyzett, aztán együtt nyertünk Le Mans-ban, amerikaiakkal, a Forddal. Ez nagyon klassz volt. Sosem félt kipróbálni valami mást, és emiatt nagyon tiszteltem őt.”

Mario Andretti szerint emiatt nem lett soha világbajnok, se Indy-győztes. „Ha Dan a Lotusnál vagy a Ferrarinál versenyzett volna, többszörös bajnok lehetne. De ő a maga útját akarta járni, az F1-ben és az Indyben is, megfizetett érte, de tisztelni kell őt ezért. Számomra ő egy világbajnok volt – csak épp nem kapott trófeát” – állapította meg róla honfitársa.

Gurney azonban kicsit sem bánta örökmozgóságát. „Sajnálom ezeket a mai kölyköket, hogy a többségük egész pályafutása alatt megragad egyetlen kategóriában. Ez megvonja a szurkolókat a változatosság élményétől. Én sosem bántam, hogy a saját korszakomban versenyeztem, mert az volt a legjobb és legkielégítőbb időszak egy versenyző számára.”

Azonban nemcsak eredményeivel és sokoldalúságával írta be magát az autósport történetébe. Neveztek el róla például aerodinamikai elemet is. A Gurney-bajusz máig használt légterelő csík a szárnyak végén azok leszorítóerejének növelésére.

De azzal is hagyományt teremtett, hogy Le Mans-i sikerekor ő volt az első versenyző, aki pezsgőt locsolt a pódium tetejéről. „Dan szemtelen természete jött elő, és puszta bujaságból gondolta úgy, hogy mindenkit lespriccel a pezsgővel nagy megelégedésében, hogy tízévnyi próbálkozás után végre összejött neki a győzelem. Azóta ezrek csinálták ugyanezt, pontosan ugyanúgy, ahogyan ő tette” – emlékezett vissza Gurney felesége, Evi.

Dan Gurney 74-es autója 1967-ben (Fotó: Indianapolis Motorspeedway)

Világbajnok talán sosem volt, Dan Gurney futamgyőzelmek számát tekintve így is minden idők második legsikeresebb amerikai versenyzője, megelőzve az 1961-es világbajnokot, Phil Hillt. Hogy milyen versenyző volt, azt a kollégák véleménye mutatja meg legjobban. Jim Clark apja azt mondta neki fia temetésén, hogy a kétszeres bajnok egyedül tőle tartott a pályán. Stirling Moss is a világ egyik legnagyszerűbb versenyzőjeként tartotta őt számon. A legsikeresebb amerikait, Mario Andrettinek pedig ő volt a példaképe. „Ő volt az első, aki inspirált, olyan akartam lenni, mint ő. Jobban értett engem, mint bárki más, ezért is írta ő az előszavát a 2001-ben megjelent könyvemnek. Dan Gurney befejezte a versenyt” – búcsúzott tőle szomorúan 1978 F1-es bajnoka.

„Egy utolsó mosollyal a jóképű arcán Dan 2018. január 14-én nem sokkal dél előtt elkanyarodott az ismeretlen felé. Mély bánattal, a szívünkben hálával a tőle a Földön töltött ideje alatt kapott örömért és szeretetért, most istenhozzádot mondunk neki” – búcsúzott a család a kiadott közleményben.

Gurney kérésére a temetése zártkörű lesz, mindazokat, akik emlékezni kívánnak rá, arra buzdítottak, hogy támogassanak egy általuk megnevezett alapítványt. Egy utolsó gesztus egy nagyszerű versenyzőtől. Nyugodjék békében!

Forrás: M4Sport

 

Vélemény, hozzászólás?

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassunk. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás